Egy kicsit baljóslatú másfél hét következik, mert nyerskutyától kaptunk egy „Fekete angyal” kollekciót, aminek első darabja az Emberek zenekar azonos című „hőskölteménye”. A banda minősítését nem szeretném túlzásba vinni, külön öröm, hogy már a nevükben embereknek titulálják magukat, mert speciel nekem ez nem jutott volna eszembe róluk, nagyon sok egyéb negatív jelző viszont igen. Némi bizakodásra adhat okot, hogy a brigád nem túl aktív, de a nyálas dalaik egy darabig még szólni fognak. Egyébként sem tartom túl szerencsésnek, ha egy rossz színész zenésznek/énekesnek képzeli magát. Lássuk, mekkora a rettegés foka, ha már a baljós árnyak helyett fekete angyalok zsongnak körül minket:
Rossz útra tért egy bátor angyal,
Elhagyta a tiszták seregét.
Vadul menekült erős, nagy szárnyakkal,
Ő választotta az éj színét, a sötétségét.
A „megromlott” angyalokat a pokolba száműzték, ha jól emlékszem. Az első strófa utolsó sora nagyon beszédes, főleg a „sötétségét” rész. Szóval, a címszereplő angyalunk sötét, mint az éjszaka, talán még a Negro (cukorka) is világít a szájában, ami még jól is jön neki, mikor rossz látási viszonyok közt menekül, legalább így látja majd az utat. Az már itt tisztán látszik, hogy ez nem az a mű, amit józanul könnyedén befogadhatnánk, persze némi segédanyaggal elősegíthető a megértés, de szerintem ez a dal képes elvenni még a whiskey ízét is.
Eltévedt és vissza már nem tér.
Senki nem testvér.
Megtagadott ősi angyalvér,
Semmitől nem fél.
Már régen könnyek nélkül él,
Társakat nem kér.
A szememben meg elpattant egy ér, míg a szövegíró egy nagy gyökér, ez itt egy nyálpatak, vagy csak egy kis ér, de ezért is járt valakinek a munkabér, denevér, tündér, tányér, tér, dér, vezér, kísér, füzér, tüzér, pillér meg a kisegér. Elég gyenge eresztés ez a refrén, klisé klisé hátán, agy meg sehol.
Árnyékba bújt, csak fényt ne lásson.
Ne tudja senki, hogyan él.
Felhők közé szárny nélkül hogy szálljon?
A többi angyal célhoz ér, de ő helyet nem kér.
Az előbb még vadul menekült „erős nagy szárnyakkal”, most meg már gyalogmadár lett? A kohézió itt pusztult el végelgyengülésben, és jó lett volna, ha mi sem tudjuk meg, hogyan él/élt. Ez a dal tipikusan az a gondolatsor, aminek egy belső kis hangnak kellett volna maradnia, de ez kiszabadult, és a nyál meg csak árad utána. Ideje leporolni a mentőmellényeket, vagy felpumpálni a gumicsónakot.
Eltévedt és vissza már nem tér.
Senki nem testvér.
Megtagadott ősi angyalvér,
Semmitől nem fél.
Már régen könnyek nélkül él,
Társakat nem kér.
„Paff, a bűvös sárkány, senkitől sem félt”, ez még idekívánkozott volna, igaz, ezt már a 100 Folk Celsius megénekelte előttük. Nem baj, majd legközelebb ők mondják meg a tutit, addig meg szenvedjünk ezen, még egy kicsit.
Eltévedt és vissza már nem tér.
Senki nem testvér.
Kitagadott ősi angyalvér,
A bűnös mennyit ér?
Semmit nem bán, s nem remél,
De a szíve bosszút kér.
Ez már egyszer volt! Ja, mégse, kicsit változtattak rajta. És akkor mennyit érne, ha bűvös, vagy büdös lenne? Némi mániás depressziót vélünk felfedezni a sorok közt. A szövegírónak komoly erőfeszítéseibe kerülhetett eme dalszöveg megírása, ismerjük hát el tehetségét, mert a hátulgombolós, hosszú ujjú fehér dzsekiben mozogni is nehéz, nemhogy írni. Bravó, megcsináltad, de remélem ez nem ment a kényszergyógykezelés rovására.
Álmokat lát a fekete angyal,
Az álma tiszta, hófehér.
Együtt repül a régi társakkal,
Megsimogatja egy meleg kéz,
De az álom elvész.
Itt már elérkezünk a dal mélypontjához, nem mintha lett volna csúcspontja, maximum gócpontja. A „fekete angyal” kifejezést leggyakrabban az aktív eutanáziát alkalmazó kórházi dolgozók esetében használják (vagyis azon nővérekre, akik elteszik láb alól a betegeket). Ha nagyon megerőltetjük magunk, akkor ez a jelző még ráhúzható a Kaszásra is, de úgy már nem az igazi, hisz őt a „halál angyalának” szokás nevezni. A történet itt vált nyálas nyivákolásból hardcore morbid horrorrá, majd rögtön tovább transzformálódik egy mindennapos életképpé, amit a Kékosztriga bárban láthat a nagyérdemű: „Együtt repül a régi társakkal”, megy a vonatozás, „megsimogatja egy meleg kéz”, no comment!
Eltévedt és vissza már nem tér.
Senki nem testvér.
Megtagadott ősi angyalvér,
Semmitől nem fél.
Már régen könnyek nélkül él,
Társakat nem kér.
Eltévedt és vissza már nem tér.
Senki nem testvér.
Kitagadott ősi angyalvér,
Egy bűnös mennyit ér?
Semmit nem bán, s nem remél,
De a szíve bosszút kér.
A „meleg kéz” után ez a két szakasz már sokkal inkább egy nagy „coming-out”, főleg ezzel a kitagadott/megtagadott dologgal. A YMCA ehhez képest hetero himnusz.
Eltévedt és vissza már nem tér.
Senki nem testvér.
Megtagadott ősi angyalvér,
Semmitől nem fél.
Már régen könnyek nélkül él,
Társakat nem kér.
Eltévedt és vissza már nem tér.
Senki nem testvér.
Kitagadott ősi angyalvér,
Egy bűnös mennyit ér?
Semmit nem bán, s nem remél,
De a szíve bosszút kér.
Eltévedt, félrement, szánalmas és még iszonyat gyér is. A dal végére az angyalvér helyett inkább az Angyal bárt kellene emlegetniük. Ezek után az Emberek teljes munkássága kezd „más” megvilágításba kerülni. Miller Zoltán színésznek és énekesnek is csapnivaló, ez a szövegvilág pedig egy rettenet. Az igénytelenség és a primitívség egy olyan elegye ez a dal, ami már halálos, még kis adagokban is. A nóta tanulsága; aki bátor, az buta és r@tyi is egyben. Ótvar, de nagyon.
„Az elveszett jelentés”:
Üres poharakkal teli az asztal,
A színész feledi a szerepét.
Már rég nem fogja a dolgokat aggyal,
Nem bírta a szeszt, s annak erejét.
A pincér több borravalót kér.
Kevés a művész bér.
Jól esik a folyékony kenyér,
Mielőtt még hazaér.
Az asszonynál már viszket a tenyér,
Egy kör még belefér.
Autóba ül, csak a yard ne lássa.
Mert messze még a cél.
Csak nehogy a jogosítványa bánja!
Az orra kokót kér, de épp nincs kéznél.
A pincér több borravalót kér.
Kevés a művész bér.
Jól esik a folyékony kenyér,
Mielőtt még hazaér.
Az asszonynál már viszket a tenyér,
Egy kör még belefér.
A pincér több borravalót kér.
Kevés a művész bér.
Nyugalom és csigavér,
De büdös itt ez a böllér!
Egyre szűkül már az erőtér,
Nagyon sok a gyökér.
Másnap megint az az asztal,
Az abrosz tiszta, hófehér.
Együtt vedel a haverokkal,
Az a r@tyi meg pont idenéz,
De ez már kész.
A pincér több borravalót kér.
Kevés a művész bér.
Jól esik a folyékony kenyér,
Mielőtt még hazaér.
Az asszonynál már viszket a tenyér,
Egy kör még belefér.
A pincér több borravalót kér.
Kevés a művész bér.
Nyugalom és csigavér,
De büdös itt ez a böllér!
Egyre szűkül már az erőtér,
Nagyon sok a gyökér.
A pincér több borravalót kér.
Kevés a művész bér.
Jól esik a folyékony kenyér,
Mielőtt még hazaér.
Az asszonynál már viszket a tenyér,
Egy kör még belefér.
A pincér több borravalót kér.
Kevés a művész bér.
Nyugalom és csigavér,
De büdös itt ez a böllér!
Egyre szűkül már az erőtér,
Nagyon sok a gyökér.
