Ez a hét a Mocsok 1 Kölykök vendégszereplésével kezdődik. Ők azok, akik lefektették az „őszinte és ösztönös zene” alapjait. Azonban már a banda neve sem túl bizalomgerjesztő, bár a zenei alapok hellyel-közzel rendben vannak, szövegileg talán a Ringó az egyetlen olyan számuk, amit anélkül tudunk végighallgatni, hogy rámondanánk: „Ez mekkora egy mocsok!”. Nem mellesleg, ennyi erővel nyugodtan hívhatnák a csapatot Pocok 1 Hörcsögnek, akkor egyértelműbb lenne, ha csak egy poénról lenne szó. Azt azonban ismerjük el, próbálkoznak a srácok, de egy kicsit minden olyan minimál, és ezen az sem segít, hogy a „Szólt a király” című dalukban burkolt rendszerkritikát vélünk felfedezni. Ne is húzzuk tovább az idő és az idegeket, nézzük, mit tartogat számunkra ez az újabb szerelemi csalódás a műdepresszión kívül:
Lassan sorvadok,
lassan hamvadok
el nélküled,
nélküled
Négy sor és hét szó után a szóismétlések garmadáján kívül nem sok mindent kapunk. Mindebből csak annyit tudunk leszűrni, hogy a szerzőnek problémái vannak. A szklerózis multiplex és egy kanna benzin spontánégése egyszerre csapott le rá, mert valaki nincs vele.
te vagy az ok,
amitől boldog vagyok,
de most nem látok
és nem hallok
Ez már kínos. Sablonok egymásutánja; ezek egytől-egyig előfordulnak a hasonlóan agyhalott, nyálrákkal jócskán dúsított hasonszőrű művekben. Ez a négy sor tipikusan az a kategória, amit ha le sem jegyez, fel sem tűnt volna senkinek a hiánya. De, hogy mi oka volt rá, az talán örök kérdés marad.
a szobámban fekszem
épp beléd betegszem
csak dúdolok egész nap
a szomszédaim anyáznak
Papírlakás? Tudtommal a dúdolás nem túl hangos tevékenység, a skót dudához képest például tényleg sehol sincs, szóval előbbiért aligha fognak „anyázni”, utóbbiért viszont annál inkább. Itt ismét csak a semmi semmizik, de van, aki mindezt megpróbálta rímekbe fonni. Téma nélküli verselés alapfokon.
problémás vagyok
biztos ezért nem akarod hozzám kötni az életed
túl jó drog a szerelmed
A Belga Problémája szerintem mára már klasszikusnak számít, a házasodós téma elég pocsékul lett kifejtve, a záró „akkord” pedig színtiszta plágium; a Roxy Music 1975-ös száma, a „Love is the drug” adhatta az ihletet hozzá (ezt sokan feldolgozták, legutóbb a Sucker Punch c. filmben csendült fel).
most rászoktam
te meg elveszed,
Így jártál… Ezen kívül nem tudom, mi mást mondhatnék még, eme 5 szóról.
és ez fáj
mint a legtöbb, ez is illegál
Az, hogy Manu Chao spanyolul betolja; „Marijuana illegal”, az egy dolog, de szerintem ez magyarul elég sz@rul hangzik. Ez az „egy bolond százat csinál” tipikus esete, az Intim Tornások kezdték, a többi fogalmatlan meg utánozza. Persze, rá lehet fogni, hogy a rím miatt, de ez az utolsó sor amúgy sem illik bele a képbe, látszik, hogy a kényszer szülte. Tudom ajánlani a Lord (szombathelyi rock banda) hasonló témában íródott dalait, igaz, ott egy költő, pedagógus írta a szövegeket, nevezetesen a néhai Balogh József, és azok a szövegek kicsit sokkal jobban sikerültek, szóval nem kell messzire menni egy jó példáért.
most elvonón vagyok
ha rajtad túljutok
egyszer majd jól leszek...
sajnos nem veled
Az látszik, hogy az elvonóról csak elképzelései vannak, az elvonási tünetekről még csak nem is hallott, de azért szeretne erről beszélni, azonban tehetség és tapasztalatok hiányában ez elég nehéz. Ha megtapasztalta volna már azt a fajta emberi „jót”, amit a rehab képvisel, akkor 1000%, hogy nem írja bele egy ilyen nyálas közegbe. Ez így csak tinilányos picsogás néhány nagyra nőtt óvodás kisfiútól. Ideje a Gillette-pengét visszacsomagolni.
elmúlik egy év,
csak nehogy boldogtalan légy
akkor is,
mint azelőtt,
mikor tőlem kaptad a levegőt
ígérd meg nekem,
hogy változtatsz ezen
vedd kezedbe a dolgokat,
irányítsd a sorsodat
csak egy dologtól rettegek,
ha bármikor találkozom veled
egyből visszaesek;
túl jó drog a szerelemed
A dal végére már tömbösítve kapjuk a kreténséget és fullba nyomják az idiotizmust is. Az eddigi sztori szerint a srác lett függő a „csajtól” (már amennyiben nőnemű a szereleme tárgya), de ebben a szakaszban már a csávó ad tanácsokat, hogy a „nő” miként felejtse őt el, és miként éljen a „volt pasija nélkül”/nélküle. Mindezek után a fickó elkezd rettegni a visszaszokástól. Igazán remek, fenomenálisan sötét. Végül jön a „lopott ritmus” ismétlése, csakhogy teljes legyen a kép. Összességében ez sem más, csak intenzív nyáladzás némi művi depresszióval vegyítve. Ótvaros a dolog, némi művelődés nagyon ráférne a szövegíróra.
„Az elveszett jelentés”:
Túllőttem a célon,
Vénámba acélon.
Elferdítenek
A szerek.
Te vagy sok,
vagy amit beszedek?
Lehet, hogy leszokok,
De előbb még becs€szek,
A detoxikálóban fekszem,
Gyomormosásra csokit eszem,
Egész nap csak gubbasztok,
Szevasztok parasztok, itt vagytok?
Most ide sz@rok,
Kanálban öngyújtóval főzöm a cuccom,
Amitől majd jól lenyugszom.
Most rászoktam, most ráb@sztam
Te meg elveszed, te meg megszoptad,
Te meg várj!
Képzeld az agyhalál, nagyon fáj!
Most elvonón vagyok,
Kényszerzubbonyok,
Egyszer majd jól leszek,
Barátságos elmebetegek.
Elmúlik a sérv,
Nem is kell most jobb érv,
Akkor sem!
Megnézném a libegőt,
De most nem kapok levegőt!
Ígérd meg nekem,
Hogy változtatsz ezen.
Vedd le a lábad a mellkasomról,
Ez egy disznóól.
Csak egy dologtól rettegek,
Fejemen eltörnek a kezek,
Majd sok kártérítést fizetek;
Várnak rám a füves ligetek!
