Az ABRACADABRA zenéje egy darabig egészen hallgatható, amíg el nem kezd idegesítővé válni. Hogy ezt az idegbajt a zenei alapok hanyatlása okozza, vagy az az undor, amit fél perc után a szöveg iránt kezdünk érezni, az még nem tisztázott. Ezen kívül nem sok mindent lehet elmondani a csapatról. Így marad időnk a szolgálati közleményekre: A jövő hétre érdemes lesz rákészülnünk, hiszen Dobrády Ákos és Kasza Tibi lesz a terítéken. Továbbá a szponzorkérdés még mindig nem megoldott, így ezúton üzenjük az illetékeseknek, hogy a szájhősök kora már lejárt!
Vad utazás.
A tél vagy a nyár
Nem számít már.
Tőmondatokból is lehet értelmes dolgokat összehozni, és velős gondolatokat kifejezni, elég, ha a legismertebb félsorosunkra gondolunk; a „b@zd meg”-re. Ellenben itt, a semmi semmizik, a totális apátia dominál. Az összefüggést nem feltétlenül véljük felfedezni, hiszen az első sorban a sokat mondó „vad utazást” a továbbiakban kilométeres depresszió követi csupán. Nem csak semmitmondó, de felettébb sablonos is.
Szalad a táj.
Az orrom, a szám
Nyomokat hagynak a busz ablakán.
A táj lábra kél, ez még akár jó is lehetne, de azt nem értem, hogy miért kell körbenyalnia a busz ablakát utazás közben? Oké, hideg van, és az üvegen lévő folyadék a pára…
Nincs kifogás,
Már nincs menedék:
Ez már a sokadik végállomás.
Az jó, ha nincs kifogás, mert ez a szöveg a kreativitás legapróbb jelét sem mutatja. Las Vegas, végállomás?
Ha nem akarom,
Hát nem is hagyom.
Nem jöhet más, csak a változás.
Jó tudni. Nem akarja, nem kell neki. A tőmondatoknál véget ér a szerző világa, eddig elég gyatra a sztori. Versszakonként van két sor, ami rímel, de az egyértelműen látszik, ez volt a maximum és nem egy szerkesztett minimum.
Holnaptól nem lakom itt.
Holnaptól más lesz a város.
Holnaptól más hazudik
Szerelmet, verset, virágot.
A refrénre pedig elfogyott az amúgy sem túl bőséges szókincs. Szóismétlés legyen, ha már rím nincs. Talán egyszer majd odakeveredik valaki a zenekar közelébe, aki ír történetet, rímet, szóvirágot. A refrén magyarul annyit tesz: Elköltöztem, holnaptól már más a lakcímem. Némi eddás „Kör” beütése van a történetnek.
Nagy utazás.
A hajnalra vár
Kint a sötét táj.
A refrén után a „vad utazás” naggyá szelídül és le is áll. Sajnos nem csak kint van sötétség, hanem a költő fejében is.
A levegő áll.
Egy húszéves szám.
Monoton dallam. A fejembe száll.
Feltehetően egy füstös kocsmába tévedtünk be, ahol valami – ehhez hasonló – gagyi számra tombolnak a népek, és a sz@r zene meg az olcsó pia megrészegít.
Itt nincs maradás,
Itt nincs már esély:
Magától nem jön a feloldozás.
Ez itt a fájdalmas butaság mintapéldája. Az idő előrehaladtával a szám színvonala folyamatos zuhanásban van. A szellemi színvonal kell a francnak, gondolhatták, de ezzel még a 20 éves monoton számot sem lesznek képesek lenyomni. Jó, az igénytelenség hódít, de azért ez már túlzás!
A jegyem hagyom,
Vigye a szél szabadon
Világgá. Közel az új állomás.
Csak halkan jegyezném meg, amíg a tömegközlekedési járművön tartózkodunk, ajánlott magunknál tartanunk a menetjegyet, különben nagyon megb@sz a kaller. Kilátástalanul pocsék ez a dal, ez az újabb hollywoodi nyálrák filmekbe passzoló sablonos versszak már a maradék, értelmes szövegekbe vetett hitünket is legyalázza.
Holnaptól nem lakom itt.
Holnaptól más lesz a város.
Holnaptól más hazudik
Szerelmet, verset, virágot.
Ez még mindig értékelhetetlen…
Egy gyűrött képpel
Kezemben nézlek. És nézel
A képről. Szemedben a hévvel,
Utánad egy összetört évvel.
Most jöttem a szentendrei HÉV-vel. Mire megyek ezzel a névvel? Chuck Norris agyonüt a révvel. Inkább tolt volna egy vitamint, mint ezt a f*s ragrímet. A képes eszmefuttatása pedig már-már közhelyesnek hat, hiszen a bélyeg meg a fagyi is visszanyal néha.
Holnaptól nem lakom itt.
Holnaptól más lesz a város.
Holnaptól más hazudik
Szerelmet, verset, virágot.
Az énekesnő tekintetéből áradó üresség rátelepül a szövegvilágra és rányomja bélyegét az egész zenekarra. A műdepresszió a legszánalmasabb alapkoncepció, amihez ember csak nyúlhat. Ha nincs meg a kellő tapasztalat, akkor hiába minden, hiteltelen marad a dolog, és minél többet rugózik rajt, annál pocsékabb lesz az összhatás. Itt is ez történik. Az underground nem azt jelenti, hogy igénytelenül bármit le lehet tolni az emberek torkán. A zenei alap nem olyan rossz, a szöveg viszont gáz és bélsár, vagyis súlytalan és messziről bűzlik. Összességében élvezhetetlen mocskot kapunk csupán, ennél még az agyhalál is jobb. Ótvaros a dolog.
„Az elveszett jelentés”:
Vakrepülés.
A vér meg a nyál
Úgyis elkaszál.
A hagymás máj.
Az orrom a szám
Megint nagyon büdös a pofám.
Nincs kifogás,
Már nincs lepedék,
Ma sem segített a fogmosás.
Ha nem a karom,
Hát nem vakarom.
Kell néha az ilyen agymosás.
Honlapról lecopyzom.
Holt napló, ezt is beleírom.
Holnaptól más hazudik
Fegyelmet, rímet, zsiráfot.
Nagy bugázás.
Az estére vár
Kint sötét van már.
A betörő áll.
Felé a balta száll.
Jól eldobtam, remélem, eltalál.
Itt nincs tapadás,
Autós üldözés:
Nem opció a megadás.
A jeget elkapom,
Kint vagyok szabadlábon,
Most nem teszek vallomást!
Honlapról lecopyzom.
Holt napló, ezt is beleírom.
Holnaptól más hazudik
Fegyelmet, rímet, zsiráfot.
Monoklis képpel,
Ülök itt törött kézzel,
A nővér jön a steril gézzel,
Összefutottam a HÉV-vel.
Honlapról lecopyzom.
Holt napló, ezt is beleírom.
Holnaptól más hazudik
Fegyelmet, rímet, zsiráfot.
