Úgy tűnik, az Intim Torna Illegál tagjai a templomok világa felé vették az irányt, és lassan már zsoltárénekléssel igyekeznek összehaknizni a kenyérre és borravalót. Azonban ezzel a névvel abban a közegben nehéz lesz boldogulni, mert a szentéletűeknél az intim és „illegál” szavak csakhamar kicsapják az összes biztosítékot, így a banda marketinggépezete gondolkodhat egy új elnevezésen. Szerintem szimplán kereszteljék át ez a krampácsoló brigádot Isten Kontra Illegálra, és mindenki happy lehet templomon innen és túl. Persze mindez mit sem változtat a lényegen, hogy ezek csak gagyi dumákat nyomató lóarcok, akik a kreativitást Istennel kívánják pótolni, mivel előbbi hiánycikk.
Elbánt veled az érzelem,
nem segített az értelem.
Kicsit összekuszálódtak itt a dolgok. A realitás az, hogy ezek itt elbántak az értelemmel és akármennyire is hevesek most az érzelmeink, ezen már nem tudunk változtatni. De legalább rímel, és ez is valami, mindazonáltal ez is csak két olyan sor, amit a szerelem csontvázzá aszalódott teteméről zúztak le.
Körbe-körbe egy tengelyen,
forogsz és nem fog meg semmi sem.
Ez a klasszikus „pöröghetsz a f@rkamon” szinonimája. Nem tartja sokra a rajongótáborát, annyi szent.
Ha jön a vihar és a falakat dönti szét,
ilyenkor mindenki elveszti azt a csöpp eszét.
Ez olyannyira igaz, hogy a bandának még a viharra sem volt szüksége, hogy elveszítse… izé, illetve kérdés, hogy egyáltalán volt-e mit elveszíteni… Ajvé!
Ha törnek az ágak, ne a fa alatt állj!
A villám ott könnyen eltalál.
Azonban az agyunkat mégsem a villám b@ssza szét, hanem e közhelyes fertő. Széllel szembe sohase pisálj! És ezzel a rím is szebben mutatott volna, de ehhez a sporthoz ész kell, nem pedig klisékben tobzódás.
Refrén:
Van, aki még mindig arra vár,
hogy a szívedre egyszer rátalál.
Igazán eldönthették volna, hogy miről is akar szólni ez a szám. Ez most életviteli tanácsadó hülyéknek, szerelmi csalódást feldolgozó hősköltemény, vagy csak egy újabb óda a látens homoszexualitáshoz? Dönteni kellene srácok, és nem csak a sört magatokba.
A filmben, amit az isten rendez.
Te vagy az Eva Mendes.
Én speciel egyetlen filmben sem szeretnék Eva Mendes lenni, és szerintem még jó néhány férfi társam osztja eme nézetem.
A szíved keres, amíg csak heves reakcióba nem lép.
Hiába zártad a fiókba, úgysem adja fel a reményt.
A talpad keres, amíg Hevesen kutyasz@rba nem lép,/ Hiába dobod el agyad, akkor is kemény ez a kép. Nem mellékesen ez a rész itt siralmas. Megélhetjük a Mengyelejev féle csodát; higany, érted?!
Addig dobog, amíg meghallgatod,
hogy a vér az nem hűlt ki még.
Itt ülök csendben, hallgatom, míg kihűl a tea, aztán megiszom a fülemmel. És mégis, van élet az agyhalál után?!
És, hogy az élet kerek,
hogyha másnak is helyet hagysz magad mellett még.
Még, még, még, ennyi nem elég! Még egy kis közhely, még egy kis butaság, csakhogy még fél perccel hosszabb legyen ez a kínszenvedés (még). Amúgy nem tudom, volt-e elég még, mert még nem döntöttem el, hogy írjak ide még. Csak még egy gondolat: D. Nagy Lajost (Bikini együttes) idézi meg az utolsó sor: „Adj helyet magad mellett”. Akinek még így sem lenne ismerős: „Adj helyet agyam helyett, hogy magammal egyet értsek./ Meztelen hátamhoz érjen a szárnyam./ Engedd, hogy megcibáljam!” Na jó, csaltam egy kicsit, mert az idézett sorok már a Voga-Turnovszky féle verzióból származnak, mert elképzelhető, hogy az eredetivel még találkozhat a nagyérdemű ezen a blogon.
Refrén: 6x
Van, aki még mindig arra vár, hogy a
Szívedre egyszer rátalál.
A filmben, amit az Isten rendez
Te vagy az Eva Mendes.
Az addig rendben is lenne, hogy a szerző magáévá akarja tenni Eva Mendes-t, de amint egy férfi hallgatja a dalt, az egész kap egy teljesen más töltetet, és ezen a ponton van az, hogy inkább megyünk, és valami mástól hányjuk össze magunk. Persze a tolerancia fontos dolog, és nekünk is lenne a költővel szemben, ha nyíltan megmondja a tutit, és nem kertel. Bár valószínűleg a gondolkodás hiánya vezetett odáig, hogy a szöveg ennyire félresiklott. A történet összefoglalója 6 szóban: A szerző bevenné Eva Mendes répáját. Hát, elég pocsék ez a dalszöveg.
„Az elveszett jelentés”:
A szöveggyártást úgy képzelem,
Hogy leírom minden kényszerképzetem.
Ütnétek-vernétek a tökfejem,
De nem segít rajtam semmi sem.
Ha beveszed még a régi rossz mesét,
Olyankor az értelem becsukja a két szemét.
Jó dolgokért ne a kukában turkálj,
Gondolkodj, hogy valami újat kitalálj.
Refrén:
Ha az Angyalbár végleg bezár,
Hol lehetek még ezzel sztár?
Ennek az attitűdnek vajon mi kedvez?
Átigazolnánk a másik nemhez.
Agyad hiába keres, nem lel dekódolható képződményt,
Mert anno nem vártam meg az orvosi szakvéleményt!
Ettől áll meg eszed-f@szod,
De nem fejezném be itt még.
A sz@rt tovább kapod,
Mert ebből a matériából neked sohasem elég.
Refrén: 6x
Ha az Angyalbár végleg bezár,
Hol lehetek még ezzel sztár?
Ennek az attitűdnek vajon mi kedvez?
Átigazolnánk a másik nemhez.
