Ákos gyakori vendéggé nőtte ki magát nálunk. Sok dallal felkerült a mi kis feketelistánkra, ajánlották jó páran. Ettől függetlenül sem szeretném letagadni, hogy hatalmas csalódás nekem ez az ember, mert egyértelműen elfecsérelte a tehetségét csak azért, hogy beállhasson ebbe a konzervatív-keresztény maszlaggal teletöltött valamibe. Rejtjeles politikai üzenetekben, sejtelmes álszent dogmákban nincs is hiány ezekben a dalokban. Pedig nem kellene sok, csak egy jó könyv – ami nem a szentírás –, és egy nagy rakéta, mert ha ezek elegye után is csak annyit tudna kihozni magából, mint amiket általában, akkor baj lenne. De míg a megvilágosodás várat magára Ákos Úrnál, addig marad a Biblia copy-pastelése. Nem szórakoztatni kíván, csak butítani, mert az sokkal egyszerűbb, és máris üvöltve szól a „Telepatikus, patikus tele/ Ettől van tele, mindenki…”.
Mindig azt mondják
Hogy remélni nem szabad
Hogy állj csak vissza a sorba
És húzd szépen meg magad
”Mondottam ember: küzdj, és bízva bízzál.” Mondani pedig sok mindent lehet, rajtunk múlik, mi lesz a történet vége. Bár kérdés az is, hogy az mennyivel jobb, ha valaki megmondja, hogy milyennek kell lenned. Klisé szöveg ez itt, egyből egy ilyennel kezdeni, elég nagy bátorságra vall. És amint az tudjuk, bátor embernek nem kell ész.
Partra vágyó hullám
Eloszlik, mint a hab
Egy szabad pillanatban
Vad sziklák alatt
Elég szomorú sorsra jut szegény szakadár hullám. Szabad akart lenni, de eloszlott. Bár, ha követjük a szerző gondolatmenetét, teljesen mindegy, hogy a sziklák alatt elhabzik az a hullám, vagy a strand homokja elissza. Itt már az öngyilkos hajlamok is felszínre bukkannak. Innen már csak Sandokan hiányzik.
Tengermoraj dúdolja álmodat
Hogy szerelmet vártál, halálosat
Hogy voltál tettes is, és néha áldozat
S hogy ember nem lehet magányosabb
Ember nem lehet nálad magányosabb
Hát, ebből a nemi erőszak is kijön, nem csak a mindent elsöprő szerelem. Közhelyekkel dobálózik, de legalább itt már rendben vannak a rímek, igaz az utolsó rímpár egy sima szóismétlés. Az látszik, hogy a szerző hozzáállása az volt: „A refrén rímeljen, úgyis azt ismételgetjük, a többi nem számít”. Ez „vers” jórészt önmaga paródiája, meg egy kicsit sok „hogy” is van benne.
Mindig azt mondják
Hogy az ember csak tévelyeg
Pedig valahol van helyed
Még ha keresve sem leled
Ezen a ponton már le sem lehet tagadni a bibliai alapokat. Azért valaki szólhatott volna Ákosnak, hogy a Bibliát már megírták, nem kell újraírni, újraértelmezni pedig felesleges, a fikció az fikció marad, teljesen mindegy, hogy a főhőse Jézus, vagy Rambo. Aki pedig jót akar magának, az Chuck Norrisban hisz, mert neki köszönhető a világegyetem tágulása is. Igen, minden Chuck elől menekül!
Az ég felérhetetlen
A mélység hallgatag
Mint tenger zúg a cseppben
Az a szabad pillanat
Közhely, közhely hátán, de itt már nagyon belemerültünk a szent könyvbe és elfelejtettük, hogy a középkornak már régen vége, azért az ég sem elérhetetlen, lassan beindul az űrturizmus is. Talán elő kellene mászni a barlangból, elhajítani a fáklyát és felkapcsolni a villanyt.
Tengermoraj dúdolja álmodat
Hogy szerelmet vártál, halálosat
Hogy voltál tettes is, és néha áldozat
S hogy ember nem lehet magányosabb
Ember nem lehet nálad magányosabb
A mű alapkoncepciója szerintem nem rossz. Jó a zene, az előadásmód is passzol hozzá, és ha tenger- helyett hengermorajt írt volna, akkor egy baromi jó mocis kalandtúra emlékét bele lehetett volna pakolni a dalba. De a katona csak imádkozik, hiszen önálló döntésre képtelen, egész lényének az adja az értelmet, hogy van valaki, aki megmondja, mit csináljon. Teszi a dolgát, és bólogat, egy pillanatra sem fordul meg a fejében, hogy a kapott utasítást megkérdőjelezze, vagy végiggondolja, mert nincs hozzá tehetsége. A bibliai copy-paste egy idióta szokása a szerzőnek, amiről le kellene szoknia. Persze, tudom jól, hogy a technika ördöge miatt eretnekséggé vált a szerző számára a motorbicikli, de ez már a XXI. század ember. Ez a szöveg, úgy butaság, ahogy van.
„Az elveszett jelentés”:
A hit is azt mondja,
Hogy remélni nem szabad,
Hogy ott vágnak téged orrba,
És a fájdalom is megmarad!
Pornófilm is volt rég,
A Biblia maradt,
A retinádba beleég,
A Vad K@ti hanyatt…
Engedd Uram, a papás-papásosat,
Hogy szerelmet várnál, oly’ másosat,
Hogy voltál Elvis is, hallod a szitkokat,
S hogy ember nem lehet elb@szottabb,
Ember nem lehet nálad elb@szottabb.
Mindig azt mondják,
Hogy szétverik a fejed,
Az egód szanaszét oltják,
Nem árt, ha ezt elhiszed.
Az ész felérhetetlen,
A sötétség rád ragad,
Fegyvertelen vagy a téren,
Ha nincs nálad az agyad.
Engedd Uram, a papás-papásosat,
Hogy szerelmet várnál, oly’ másosat,
Hogy voltál Elvis is, hallod a szitkokat,
S hogy ember nem lehet elb@szottabb,
Ember nem lehet nálad elb@szottabb.
