A falSzöveg történetében először, női előadó kerül a górcső alá, ráadásul egyszerre két dalt fogunk elemezni és átírni. Nos, nem lustaságról van szó – vagyis nem egy posztban szeretném letudni a beígért heti két átiratot –, a csajnak szimplán ennyire kevés mondanivalója van, teszi mindezt az alternatív rock nevében. A zenére és a politikára hatványozottan igaz: ha nem ért hozzá, ne csinálja. De, hogy Péterfy Boriról és a Love Bandről is essék néhány szó: az Amorf Ördögök hallgatható volt, ez az új projekt pedig elég vérszegény, még a Vámpír ellenére is. Az tisztán látszik, hogy a történet az énekesnő XXL-es vörös szájára bazíroz.
Vámpír:
Egy kocsi dudál,
Lefékez, beszállok.
Ezzel kezdetét veszi a prostituált vámpírnő története. Nem tudom, hogy a nők önbecsülését akarták ezzel a számmal a sárba tiporni, vagy ez egy reklám/kampány/propaganda dal akar lenni a Magyar Országos Prostituált Kamara részére. Az már most látszik, hogy örök rejtélyek, és megválaszolatlan kérdések sorára kell számítanunk…
Mire várunk most?
Nem tudod, meglátod.
Tőmondatokkal, operálok,/ agyam nincs, te is meglátod. Ez a két sor még simán befért volna ide, és némi átrendezéssel így még egy keresztrímet is kapnánk, mert itt a rímekkel eléggé hadilábon állnak a szerzők.
A combom simogatva kér,
Azt az egyet szeretném,
Hogy levedd már a gyűrött kabátod!
Na, meg a mondandóval is. A lágy erotika bekúszik halkan, amihez a koncerten meg a videókban társul a látvány, a színpadi „pr*sti”, a fent már említett XXL-es vörös ajkakkal, ami némiképp élvezhetőbbé teszi ezt a mocskot, de amikor a rádióból szól, akkor ott tényleg van gond. Folyton csak az a kérdés fog a fejünkben motoszkálni; MI EZ A RETTENET?!
Hova harapok most beléd titokban?
Meleg vér folyik lassan a nyakadra,
Mert nincs ma más, csak vérszívás,
Semmi csábítás,
Mert úgysem kell Belőled más!
A k#rva csakhamar Vampirellába csap át, mert azt már nem merték felvállalni, ami egyébként a társadalmi töltetét adta volna a történetnek, vagyis a f@szszívást. Persze, azt kisípolták volna, de legalább a szöveg a helyén lenne. Ez a bugyuta vámpíroskodás, ez elég tré, mint a Twilight-saga.
Előző életemben denevér voltam,
Nappal aludtam, éjjel éltem én,
Vakon repültem, de Rád találtam.
És ez az a rész, ahol már keveredik minden, mindennel. Csak két dolog hiányzik ebből az egyvelegből, az ész és a jó ízlés. Talán Batman-t hiányolhatjuk még, vagy Vlad Tepest, de erre a buli ők most nem kaptak meghívót, de szerintem nem is bánják. A nő jelenlegi kinézetét figyelembe véve, a következő versszakkezdést tudnám javasolni: „Előző életemben transzvesztita voltam”…
Megharaplak, mert a véred az enyém!
Hova harapok most beléd titokban?
Meleg vér folyik lassan a nyakadra,
Mert nincs ma más, csak vérszívás,
Semmi csábítás,
Mert úgysem kell Belőled más!
Aztán ismétlődik ez a nem túl szellemes, de annál elb@szottabb rész, unalomig, ahogy az, az ilyen számoknál lenni szokott. De ez már régen volt, most nézzük a frissebb darabot. Akkor ugorjunk 2010-re…
Előző életemben…
Téged Nem:
Aludj tovább, én rád hagyom,
testem nyomát a paplanon,
Hogy egy nő ennyire ne becsülje magát… Megint az erotika kerül előtérbe, ami nem lenne probléma, ha a csajnak a „szopós szájon” kívül is lenne mit villantania. De nincs. Ha már annyit iszunk, hogy a Péterfy Borival éjszakázzunk, szerintem mindenképpen pozitív, ha a csaj még azelőtt lelép, mielőtt felébrednénk, máskülönben egy elég durva reggelnek néznénk elébe. Ébredés, fordul, csajra néz, ÁÁÁÁÁÁáááá, atya-úr-isten, húzz már egy zacskót a fejedre, hát hogy nézel ki, most te meg én, jézusom, engedd ki magad, most nekem zuhanyoznom kell, legalább egy hétig és a ruháimat is el kell égetnem...
egy szempillát is itt hagyok,
és elillanok.
Hát, egy szempilla nem oszt, nem szoroz, de a mocskát is vigye magával, ha már egy egyéjszakás kalandnál nem taksálja többre magát. Ez a pr*sti image nagyon nem illik ide.
Puha a párna még meleg,
Tedd rá nyugodtan a kezed,
Én felszívódok, mint a köd,
És elrepülök.
De jó, hogy megengedi a pasinak, hogy a saját ágyában a saját párnájára rátegye a kezét. Önzőség? Egyetlen éjszaka nem jelent házasságot, vagyonmegosztást meg pláne nem. Művelődj r!banc. A szépség hálátlan szerető, tehát erre ne alapozzuk az életünket, az ész sokkal fontosabb. Azonban kanyarodjunk vissza a dalunkhoz. A felszívódás és az elrepülés már a drogok jelenlétére utal, tipikus életkép a lecsúszott, kivénhedt pr*stik világából.
Refrén:
Szeretem azt a nőt,
Aki melletted lettem.
A lebegő hajnali fényt,
Mikor ébred a nap,
De téged nem.
Ez a refrénszerű képződmény kicsit Manu Chao „Me gustas tú”-jára hajaz, ezzel a szeretem ezt meg azt dologgal, de az a szám végig ezekre építkezett, és pont ettől hatásos, míg itt egy ellentmondást és egy poént kapunk, de itt már késő, és ez a poén sem akkora, hogy egynél többször elszenvedjük. A legtöbb esetben csak félrímek vannak, már ha vannak egyáltalán. Pocsék szövegek, az Amorf Ördögök zenei világát meg sem közelítő zenei alapok, és egy XXL-es vörös száj, ennyit kapunk, sem többet, sem kevesebbet. Lehet, hogy ez valakinek bejön, de inkább szánalmas, mint élvezhető.
„Az elveszett jelentések”:
Vámpír:
Egy csapat afgán
Megáll, elrabolnak.
Merre van a balkán?
Nem látok, megcsaptak,
A mai újságot tartva,
Levideóznak és csak,
Egy kis váltságdíjról pofáznak!
Most eladnak külföldre prostinak?
Meleg g€ci ömlik már az arcomra,
Mert nincs ma más, csak f@szszívás,
Meg riszálás,
Ebből már, nincs kiszállás!
Egyik életemben transzvesztita voltam,
Most meg prostituált leszek mindjárt.
Végig mehet rajtam a parasztpárt,
Megsz*pathatsz, de a pénzed az enyém!
Most eladnak külföldre prostinak?
Meleg g€ci ömlik már az arcomra,
Mert nincs ma más, csak f@szszívás,
Meg riszálás,
Ebből már, nincs kiszállás!
Egyik életemben…
Téged nem:
A házat most rád gyújtom,
Van pár Molotov-koktélom,
Egy nagy gyertyát is itt hagyok,
Én így hamvasztok.
A kórházban sok a beteg,
A holnapot se élik meg,
Mindhiába a razzia;
Eutanázia!
Refrén:
Kiirtom az erdőt,
És építek egy plázát,
Vagy egy nagy bolondokházát,
Talán egy legelőt,
De házat nem!