Egy tehetséges zenész apuka és 3 fordulónyi X-Faktor már elegendő ahhoz, hogy kis hazánkban valakit sztárrá avanzsáljanak. Természetesen a „szakavatott” (esetleg pénzes boríték révén beavatott) zsűri rögtön elkezdi a fényezést, miszerint adott nevesincs senki a legjobb a világon, és nem maradhat ki az ilyenkor szokásos „A határ a csillagos ég!” felkiáltás sem, pedig ez utóbbi is csak abban az esetben igaz, ha fejre ejtettek minket és épp csillagokat látunk. Én személy szerint a Nyári nővérek által képviselt vonyítást közel sem merném éneklésnek nevezni, mert attól fényévekre van. Mindazonáltal elhiszem – sőt, valahol még meg is értem –, hogy baromi hülyén venné ki magát a dolog, hogy miután apuka (többek közt) Elton John-nal is tolta már egy színpadon, a lányainak csak egy mosogatói állás jut a Mekiben, mert a valós tehetségük egyébként nagyjából ezt a szintet képviselné.
Néha még lesznek percek,
Hogy egyre nő a csend ott benned.
Amennyiben csak ilyen, és ehhez hasonló zenéket lehetne hallgatni, akkor úgy várnánk azt a csendet, mint hívők a messiást. Azt pedig csak remélni tudjuk, hogy a két énekesnő életében majd lesznek olyan percek, amikor hosszabb-rövidebb időre abbamarad a nyáladzás és esetleg még valami értelmes dolgot is képesek lesznek elsajátítani.
Bárhogy fáj, mégse kell, hogy félj,
Csak hidd el, hogy ott lennék, hogy ha elvesznél.
Kicsit vontatott a dolog, bár a szerzők ezt elvontnak szánták. Lássuk be, ez itt és most számtalan különböző okból kifolyólag ugyan, de nem sikerült. Az egész szöveg nem más, mint egy újabb nyálcsorgatós kliséhalmaz, melyet a szerelem összeaszott teteméről nyúztak le. Az első strófa kulcsszavait elnézve, ha egy szerelmi történetet nem is, de egy brutális gazdasági megszorítást el lehetne adni ezzel a dallal: „Nagy lesz a csend, fájni fog, de ne félj és hidd el, ha el is vesznél, valaki majd megment (és sms-ben küldik majd neked az opciókat)”.
Mert itt a szívemben ez a hely már csak tiéd,
Egy elcsépelt közhely újratöltve. Ez lenne a rideg valóság.
Ahol a boldogság nem csak múló érzés.
Kategóriáját tekintve, ez is követi előző társát. És ilyenkor sehol egy Updatenorbi, hogy a nyálat eltapossa?!
Hol minden egyes dobbanás egy elfelejtett szó,
Egy újabb üres frázis, a picsogáson kívül semmi mögöttes tartalommal nem rendelkezik a mű. Azt gyakran halljuk, hogy a szerelem vak, de arról már nem szól a fáma, hogy esetleg debil is.
És végre minden álom szép, de ébren is majd jó.
Egy ilyen megállapítás megalkotásához mennyi tudatmódosító szert kell betolni egyszerre? Kilón innen, vagy kilón túl van a határ? Csak ilyen, és ezekhez hasonló kérdéseket szül a szöveg, de válaszokat nem ad. Az egész történetnek kezd egyfajta kínvers jellege lenni, mert az tisztán látszik, hogy a szerző sokat kínlódott mire kiszenvedte ezt az agyhalálban bővelkedő borzalmat, míg a hallgatóságnak (jelen esetben az olvasóknak is) csak kínt és szenvedést okoznak eme sorok (ez lehetne a rendőri kihallgatások gigaslágere). Viszont félreértés se essék, nem a szerelemmel van itt a baj, hanem azzal, hogy olyan emberek beszélnek rengeteget e témáról, akiknek ebben még soha nem volt részük, csak romantikus sablonokban tobzódnak. A realitás nélkül pedig ez tárgykör nagyon unalmas, egyszóval, fantáziátlan a dolog.
Szólnod sem kell, én érzem, ha vársz,
Legyen a holnap boldog állomás,
És nem csak látomás!
„Olyan jó ez az agymosás!” Ez a sor még bőven elfért volna ide. Túlmisztifikált mesterkélt f*sáradat az egész.
CHORUS
Nem kell más, minden percem tőled szép,
Nem kell más, erre vágyom őszintén,
Nem kell más, csak ismétlés, mert azt jegyzi majd meg a nép. Az összes buta slágersablon ellövése után az őszinteséget inkább felejtsük el, mert bármit is mond, az itt nincs.
Ha zápor hullik rád,
Legyek én a fénysugár,
Mert szakadó esőben egy fénysugár, az aztán iszonyat nagy segítség, nem mondom. Ezeken kívül, minden épelméjű ember inkább egy esernyő, vagy egy esőkabát mellett tenné le a voksát. Esetleg a fent említett fénysugár 1200 °C-kal csap le az illetőre és nem csak megszárítja elázott ruházatát, de egyből el is hamvasztja szerencsétlen egyedet, kinek ezek után már soha többé semmire sem lesz gondja ebben az életben? Talán nem ártott volna egy picikét gondolkodni szövegírás közben, nem de?
Nem kell más, ezt meg kell, hogy lásd,
Nem kell más!
A sírunkat ne ássuk meg véletlenül? Nagyon rákaptak erre a „nem kell más” cuccra.
A szívünk még lesz, hogy fáj,
Szív nélkül aligha maradhatnának életben, még ha néha fáj is az ember ketyegője. Van egy kis hófehérkés beütése a sztorinak, mindjárt jön a Vadász a nagy konyhakéssel, hogy kicsinálja a csajt, és jó barbár szokás szerint kivágja a szívét.
De tudnod kell, hogy mindig van, ki számít rád.
Sok számító dög él ebben az országban, hogy egy aktuális példát említsünk: NAV.
Ébred a fény, s a félelem majd meghátrál,
Ha kellően műveltek vagyunk, sok felesleges fóbiától szabadulhatunk meg.
És végül majd érzed, hogy együtt könnyebb már.
Korrekt atomrobbanás méretű közhellyel zárul a versszak. Persze, a kétajtós szekrény is könnyebb, ha nem egyedül cipeled.
Szólnod sem kell, én érzem, ha vársz,
Legyen a holnap boldog állomás,
És nem csak látomás!
Így másodszorra ez már fáj!
CHORUS
BRIDGE
Hogyha minden jó elszáll,
Megtalállak, bárhol járj,
Én ott leszek, ha szükséged van rám.
És ha arra ébrednél,
Hogy az álmunk véget ér,
Semmi nincs mit együtt végül le ne győzhetnénk!
Az agyhalált, az igénytelenséget és a nyáladzást sem sikerült legyőzniük, és akkor csak három dolgot emeltem ki a sorból. Ebben a részben az ész elszáll, a gondolatok máshol járnak, a szavak helyett csak ők maradtak itt nekünk (ez nem nagy baj, amíg nem kezdenek el vonyítani), és ha mégis ébrednél ebből a rémálomból, hát akkor sem fogsz lényegi változást tapasztalni.
CHORUS 2x
Eme műben egy dolog van konstans jelen; a semmi. Ezen kívül nyomokban nyálat és agyhalált tartalmaz, de ez már csak a körítés. Végre el kellene feledni az olyan ostoba sztereotípiákat, berögződéseket és hagyományokat, melyek szerint a tehetséges szülő összes utóda tehetséges, mert ez a megállapítás az esetek döntő többségére nem igaz, ahogy jelen esetben sem állja meg a helyét. Bár, ez is csak részben oldaná meg a problémákat, mert ettől függetlenül is nagy az igény az igénytelenségre, elég, ha megnézzük a nagy nemzeti dalválasztó műsort: A sz@rt. Természetesen az Eurovízió mezőnyeiben is sok a mocsok, de ha azt az ultra gagyi kategóriát keresnék, ami innen kerül ki, akkor Faluvíziónak hívnák az egész bulit. Visszakanyarodva a Nyári testvérpárra, hát Ők is ezt a maradék maradékai, futottak még kategória utáni vesztesek népes táborát erősítik. Ami ezt a nótát illeti, hát, erről nyomdafestéket tűrően nem tudok nyilatkozni, annyira rossz.
„Az elveszett jelentés”:
Mi a hatása ennek a szernek?
Megtudod, ha ott lesz benned.
A fehér lovakra itt nincsenek nyergek,
És mégis a primitívség ódáit zenged.
Mert, nekünk a semmi is megér egy misét,
Hol mindenki szeretheti a butaság hitét.
El sem hiszed, az mennyire felvillanyozó,
Mikor agyad kihalt pusztáin átszáguld a fehér ló.
Színes utazás ez, hol mindent bejársz,
Szárnyak nélkül, földön fekve szállsz,
Ébredésnél kicsit rángsz!
CHORUS
Nyivákolás, ez minden, mi szádon kifér.
Nyivákolás, és a zsűri körbedicsér.
Rádió alatt a kád,
Így is nyál csorog majd rád,
Elhiszed, ha azt mondom, ez a bájolás?
Nyivákolás!
Az agyi téren van még hiány,
Ezért csak mocsok, mit fejem kihány.
Ez egy olyan élmény, amit nem vártál,
A hangszóróból kap telibe ezer decibel nyál.
Színes utazás ez, hol mindent bejársz,
Szárnyak nélkül, földön fekve szállsz,
Ébredésnél kicsit rángsz!
CHORUS
BRIDGE
Agyam nem csattant nagyot,
A földön még nyomot sem hagyott,
A zombi hozzám képest egy agybajnok ám.
És ha a tiédnek is lába kél,
Mert ez lenne most a cél,
Ezért tömeggyilkos; elmekáros minden munkám!
CHORUS 2x