A kazincbarcikaiak helyében én tiltakoznék az ellen, hogy ez a srác felvállalja az odatartozását. Ha kazincbarcikai rapper lennék, akkor meg már duplán kellene… Ma, Magyarországon mindenki énekes akar lenni, tehetségtől függetlenül. A kertévék is erre bazíroznak, orrba-szájba nyomják a tehetségtelenségkutató műsoraikat, évente újratöltve pocsékabbnál pocsékabb produkciókkal. Aki viszont énekesnek is tehetségtelen, és az ilyen műsorokat is kénytelen elkerülni, azok kapásból rappernek állnak. Egyből nagyobbak lesznek a legnagyobbaknál, nekik csicska lesz Tupac, Eazy-E, a Wu-Tang Clan, Dr. Dre, az OutKast, Eminem, Snoop Dogg/Lion és még Notorious B.I.G. is. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a magyar hip-hop és rap szakma eléggé megosztott, mert vannak azok, akik konkurálhatnak a külföldi nagyokkal (Akkezdet Phiai, Beat Dis, Belga, Sub Bass Monster és a gyors felsorolásból Anonim MC se maradjon ki), és van a másik oldal, ahol majmolják az egészet, és ezen a szinten csak a gagyi meg a nyál marad. Nos, ez utóbbi kategória két neves képviselője közül az egyik lesz a mai „vendég”, és most nem Halott „Ész” Pénzre gondolok, hanem Denizre.
Refrén (1x) :
Soha ne add fel, érd el az álmaid,
A kudarcok ne törjék a szárnyaid,
Gyerünk állj fel próbáld meg még egyszer,
Nem létezik olyan, mit nem érhetsz el.
Nagy igazságok kis kupacban. Ennyire közhelyes valamit régen láttunk már. Tobzódunk a pozitív üzenetekben, de nem ártott volna, ha a realitások talaján maradunk. A refrén üzenetét sokkal egyszerűbben is megfogalmazhatjuk: „Kelj fel és járj!”
Soha ne legyél tömeg, légy mindig eredeti,
Olyan forma, ki a világ dolgait kineveti,
A helyes kifejezés, amit az első sorba keresett, az a tucat lett volna. Egy ember esetében a tömeg, mint jelző sokkal inkább egy skizofrén állapotot enged feltételezni. Kicsit izzadtságszagú ez a kezdés, és úgy tűnik ez a folytatásban sem fog sokat változni.
Magához öleli azt is, aki bántja,
Mert haragudni nem tud, ez így van rendjén, látja...
Na, befigyelt a Biblia, a színvonal ennek megfelelően zuhanni kezd. Fordítsd oda a másik orcádat is! Ennek a szemléletnek két darab méretes monokli lesz a végeredménye, ha beléd kötnek az utcán, vagy a sarki késdobálóban. Anyuci pici fia kőkemény rappernek akarja beállítani magát, de a végeredmény egy sárga tócsa lett a színpadon.
Az idő rövid, észre sem veszed és lepereg,
Olyan kár, hogy nem lehetünk még egyszer gyerekek,
Semmi nem tart örökké, ezt hidd el,
Minden nap egy meglepetés, mint a Kinder.
Mennyi pénzt kaptál a Ferrero-tól ezért a trackért? Csoki reklámnak jó, rapnek felejthető és gyér. Itt azonban megtörik a pozitív üzenetek túlsúlya, és kicsit negatív felhangot üt meg. Nehogy a rajongók túlságosan műanyagnak érezzék a „sztorit”/ ezt a közhelyhalmazt.
Esélyből nincs több, csak egyetlen,
A sors veled kegyes, vagy épp kegyetlen,
A sok kamu dumát már bevettem,
Pont ezért látom mi van a szemedben.
A második esélyről még nem hallott, a kamu meg az, amit itt próbál lenyomni az emberek torkán. A másoktól szedett, elcsépelt bölcsességekre senkinek sincs szüksége, ettől nem lesz jobb, csak unalmasabb.
Hiába löktek fel, mindig felálltam,
Mert én így nőttem fel.
Bennem olyan a vér, hogy mindig kitartok,
Nem azt nézem, hogy cserébe Ti mit adtok.
Kedves Keljfeljancsi! A jegyáremeléshez minőségi produkciót kellene letenni az asztalra. Természetesen ez is sok mindentől függ, például a rajongóid fizetési hajlandóságától, mert náluk is van egy maximum, ami felett már nem mennek el, mert, ha a jegy mellé nem fér bele egy sör, akkor már gáz nekik a zenéd. Egy ilyen minőségű „áru” mellett én a helyedben nem reklamálnék, hogy kevés a lóvé.
Refrén (2x) :
Soha ne add fel, érd el az álmaid,
A kudarcok ne törjék a szárnyaid,
Gyerünk állj fel próbáld meg még egyszer,
Nem létezik olyan, mit nem érhetsz el.
Azaz, mondd el még egyszer,/ hátha valakinek a tudatáig még nem ért el!
Nem létezik olyan, amit nem lehet,
Ezt csak kitalálták a tehetetlenek,
Mert egyszerűbb élni olyan világban,
Amit készen megkapsz és hibátlan.
Erről Moliére „Tartuffe” című műve jutott eszembe, és a létező világok legjobbika. Amúgy hiszem, hogy kellenek bizonyos „korlátok” az életben, mert ha mindent lehet, akkor hamar vérfürdőbe csapna át ez az egész létezősdi. Senki és semmi sem tökéletes. Sebaj, majd legközelebb írsz valamit, aminek értelme is lesz, mert ez eddig elégtelen.
De én az utcákat jártam, nem a kerteket,
Engem az esték izgatnak, nem a reggelek,
Az utcán nem sokáig húztad volna a „fordítsd oda a másik orcádat” hozzáállással, amiről fentebb volt már szó eme műben, így az elemzésben is. Az, amit itt előad, maximum a Tesz-Vesz város utcáin lenne elképzelhető, nem a valóságban. Az utcai „életkép” bemutatása még Fankának is jobban ment („Semmin nincs, csak a rap, meg az utca”). Gondolkodni kéne ember!
Ha elhittem volna, mit az emberek
Mondanak, akkor biztos nem rappelek.
Ha lenne egy kevéske kis önkritikád, akkor sem rappelnél.
De én magamban bíztam nem másokba’,
Mer' a tanács az legtöbbször zsákutca.
Na b@zd meg! Osztja a tanácsait; az egész dal okosságok halmaza, erre betolja ezt. Ezzel a dal 99%-át csapta agyon egyetlen sorral. Gratulálunk, de azért szellemi párbajba ne kezdj senkivel!
Hogy merre menj, a szíved majd megsúgja,
Ahhoz soha nincs késő, hogy elkezdd újra.
”A tanács legtöbbször zsákutca”, és eme szakasz után kiosztott még egy adag jó tanácsot, gyorsan, könyörtelenül.
Én a cigit 10 év után tettem le,
Mer' az életem szálanként elvette.
Hallottunk már szebb és jobb elmélkedéseket a cigarettáról, és annak káros hatásairól, például Johnny Quid-től a „Rock ’n’ Rolla” című filmben, vagy az Akkezdet Phiaitól a „Let’s Bagó” című számban. Ez olyan semmilyen, még az alapfokot sem éri el.
És én tudom jól, hogy mire születtem,
Hangjegy vagyok a süket fülekben.
Inkább töltelék az üres fejekben…
Refrén (2x):
Soha ne add fel, érd el az álmaid,
A kudarcok ne törjék a szárnyaid,
Gyerünk állj fel próbáld meg még egyszer,
Nem létezik olyan, mit nem érhetsz el.
Hívjad át a nagymamid,/ hátha mond rappelni valamit!
Nagyot fordult a világ, de én maradtam,
Nézd csak nincs aranyérem a nyakamban,
Mégis győztem, mert látom magam gyerekként,
Ahogy most élek, azt mennyire szeretném.
Eminem után szabadon. A különbség csak annyi, hogy Em-nek kemény gyerekkora volt, amiről van mit mesélni, ennek a Deniz gyereknek meg szimplán csak picsoghatnékja van. Ennyi ésszel és erővel, ide ezt is betolhatta volna: „Csirip-csirip”.
A lemezek, a dalok, meg a videóklipek,
Hogy valóság lesz, abban kevesen hittek,
De aztán a szüleid adtak rá pénzt?
Az Isten háta mögül kettővel Borsodból,
Többre vittem, mint vártam a sorsomtól.
A kedvenc söröm a Borsodi,/ a pohárról a vízkövet is leszedi. Akár ezt is mondhatná itt, ugyanannyira lenne hiteles vele.
A TV-ben néztem a klipeket,
Ahogy a Gőz, meg a Sub Bass ott integet,
Tőlük kaptam egy életre ihletet,
Marad a tisztelet, dobom a peace-t Neked!
Tőlük loptam a rímeket… Ja, ez már nincs benne…
(Dobom a peace-t Neked, a peace-t Neked
Dobom a peace-t Neked, a peace-t Neked)
Én nem felejtem, hogy honnan jöttem,
KazincBarcelona! (Csabikának köszi a zenéért)
Dobom a piszoárt neked, a barcelónázás meg elég tré.
Refrén (2x):
Soha ne add fel, érd el az álmaid,
A kudarcok ne törjék a szárnyaid,
Gyerünk állj fel próbáld meg még egyszer,
Nem létezik olyan, mit nem érhetsz el.
Légy Te, az egyetlen, egyetlen, egyetlen egy.
(Csak légy Te) az egyetlen, egyetlen, egyetlen egy,
(Csak légy Te) az egyetlen, egyetlen, egyetlen egy,
(Csak légy Te) az egyetlen, egyetlen, egyetlen egy…
Összességében kaptunk egy rapper wannabe-t, aki egyetlen sorral képes agyonvágni a saját produkcióját. Ebben az országban nem Rap Jam-eket kell tartani, hanem Slam Poetry esteket és nagyon kellenének a rap-csaták , ahogy azt az 8 Mile-ban láttuk, mert ezek viszik előbbre a történetet, nem az önjelölt picsogó hülyegyerekek, akik anyu meg apu pénzéből fizetik a stúdióbérletet. Ez a Deniz- Halott Pénz vonal nem csak gagyi, tehetségtelen, hanem egyenesen szánalmas. Ótvaros a dolog, nem kicsit!
„Az elveszett jelentés”:
Refrén (1x) :
A tehetségtelenség ne törje az álmaid,
Pénzért a rádió úgyis lejátssza a számaid,
De kéne beléd még egy kis X-vegyszer,
Attól talán majd te is rapper leszel egyszer!
A szókardom, hát az eléggé életlen,
Szerintem ez nem lehet, csak véletlen,
A szöveg helyenként kicsit éretlen,
A csúcspont, ahol magam rappernek képzeltem...
A sok kritika rólam simán lepereg,
De azért a legtöbbször csak fecsegek.
Nagyon elégedett vagyok a videóklippel,
Úgy rángatóztam benne, mint a Hitler.
Azt hiszem, a dumám az kegyetlen,
A valóság az, hogy a cucc nyeretlen,
A sok kamu dumát már bevettem,
Itt van minden bent a begyemben.
Egész nap v!agrát zabáltam,
Azt’ mégse álltam.
Nekem olyan a pénz, mint a parasztok,
Csak füttyentek, és az összes itt pattog.
Refrén (2x) :
A tehetségtelenség ne törje az álmaid,
Pénzért a rádió úgyis lejátssza a számaid,
De kéne beléd még egy kis X-vegyszer,
Attól talán majd te is rapper leszel egyszer!
A múltkor kirúgtak a Tescóból,
Mert leettem a patkányt a polcokról,
A levesben a betűtésztából kiraktam,
Amit az előbb rímekben elmondtam.
De én csak sz@rt írok, nem verseket,
Kezem a kifestőben vidáman festeget,
Nem tudom, kik a dílerek vagy a nepperek,
Azt’ látod, mégis de keményen rappelek.
Azt se vágom, mire jó a pálinkáskupica,
Ez a dal rosszabb, mint a szopornyica.
Nem számít, majd a ló megrúgja,
Érettségin mentő kérdésem volt az „Anyám tyúkja”!
Az általánost 20 év után fejeztem be,
Mert a nagyim a tanárokat megvette.
Szóval, te csak ne turkálj a zsebemben,
Töltelék vagyok az üres fejekben.
Refrén (2x):
A tehetségtelenség ne törje az álmaid,
Pénzért a rádió úgyis lejátssza a számaid,
De kéne beléd még egy kis X-vegyszer,
Attól talán majd te is rapper leszel egyszer!
Nagyot fordult a világ, de én maradtam,
Mindörökké ugyanaz a kis agyatlan,
Megmondja ezt neked a Kovács Ákos,
A túlfizetett közmédiás szignál gyáros.
A lemezek, a dalok, meg a videóklippek,
Ebbe a szüleim nem kevés zsét beletettek,
Vissza kettő, és integetek a Porschémból,
Anyu meg a benzinárak miatt toporzékol,
Majd kérek pénzt naftára aputól,
Amint lopkodom a rímeket a Sub Basstól.
Nálam baromi szagos amit kilehelek,
Messziről bűzlik, amit el rappelek!
(Messziről bűzlik, amit el rappelek – rappelek!)
Messziről bűzlik, amit el rappelek – rappelek!)
Na, már megint elfogyott a zöldem!
Rómeó és Júlia Verona! (Chewbacca, köszi a wookie cry-ért)
Refrén (2x):
A tehetségtelenség ne törje az álmaid,
Pénzért a rádió úgyis lejátssza a számaid,
De kéne beléd még egy kis X-vegyszer,
Attól talán majd te is rapper leszel egyszer!
Te szerencsétlen, kegyetlen eszetlen, tehetetlen,
Nyeretlen, esetlen, fejetlen, vetetlen ágyban hevertem,
Fejemet bevertem, mikor az emeletes ágyra szökkentem,
Lehet, hogy ezért lettem ilyen elmétlen!
