Az alkoholista-téma magyar nagykövete, a rekedtség királya, vagyis Horváth Charlie teszi tiszteletét nálunk. Ő az az ember, akit nem nagyon kell bemutatni, és ha elsőre nem is ismernék fel, hát kér egy jeget dupla Whiskey-vel, és minden rendben lesz. A hangi adottságok viszont nem minden esetben képesek elfeledtetni a pocsék szövegek okozta sokkot. Mert a mondanivaló nem olyan fürge, mint egy tátrai zerge, és még Olympiát sem nyer, mondjuk egy nagy Generál azért ráférne. Azonban, mielőtt még a konkrétumokra rátérnénk, egyik kis spanyol nyelvlecke, mert sokan kérdezték, mit jelent a „No todo lo que es oro brilla!”. Ez annyit tesz: „Nem mind arany, ami fénylik!”.
A szürke házfalakra
Rászakadt már az est
Valahol felsír még egy
Kisgyerek
Hallom, az édesanyja
Dallal csitítja el
Hallgatom a nyitott ablaknál
S végül én is énekelem
Van, aki ezt dalszövegnek meri nevezni? Végül is csak egy fontos elem maradt ki a történetből, a rím. Az első versszak a részegen hazafelé tántorgó művészt mutatja be, aki a hosszú út során megpihent egy nyitott ablak alatt. Az ittasságról az utolsó sor tanúskodik, mert mihelyst hall valamit, máris énekelgetni kezdi. Mondjuk a gyerek elringatásával szenvedő anyuka nem biztos, hogy díjazza alkoholistánk ablak alatti „szerenádját”.
[Refrén:]
Könnyű álmot hozzon az éj
Altasd el, hűs dunai szél
Aludj el
Kisember
Aludj el!
Azért az öröm, hogy könnyű álmokért fohászkodik, és nem könnyűvérű nőkért. Némi rendszerellenességet is felfedezhetünk, amit a kisember kettős jelentéstartalma hoz a dalba, de ez nagyjából ennyi, és az eddigi szövegkörnyezetet tekintve ez sokkal inkább tűnik véletlennek, illetve így kijött némi rím a refrén első felében. Azért azt érezték, hogy egy újabb rímtelen szakasz után az emberek már fellázadnának az igénytelenség ellen.
Álmodj hintát, homokozót
Álmodj rétet, kis patakot
Aludj el
Kisember
Aludj el!
Ez itt József Attila „Altató” című versének olcsó paródiája, illetve majmolása. Nem túl eredeti, szegényes és kis Balázst a kisember váltotta a színen.
Nézd fent, a háztetőn ott
Neked táncol a hold
Lenéznek rád a fénylő
Csillagok
A sötét folyóparton
Álmos, nagy béka ül
Hangtalan suhan egy kismadár
Látod, ő is hazarepül
Erős jóindulattal van egy rímpár. A ’70 években ennyire hiány volt mindenből? Még az ész is hiánycikk volt. A sztoriról meg csak annyit, hogy éjszakai madárból nincs olyan sok, és ami este repül, az nem feltétlenül madár, például a denevér sem az.
[Refrén:]
Könnyű álmot hozzon az éj
Altasd el, hűs dunai szél
Aludj el
Kisember
Aludj el!
Álmodj hintát, homokozót
Álmodj rétet, kis patakot
Aludj el
Kisember
Aludj el!
Könnyű álmot hozzon az éj
Altasd el, hűs dunai szél
Aludj el
Kisember
Aludj el!
Könnyű álmot hozzon az éj
Álmot, mely a szívedig ér
Aludj el
Kisember
Aludj el!
Húú-húú
Ismétlés a tudás anyja! Tudom, közhely, de ez van. Az előadó igyekszik megtanulni ezt a roppant mód nehéz és összetett szöveget. Azért az utolsó szakasznál van némi változás, nehogy túlságosan unalmas legyen. A „szívedig ér”-ről egy elefántos-egeres vicc jutott eszembe, ahol az elefántlány szembe találkozik a felajzott kisegérrel, és felsikít, mire az egér csak ennyit mond: „Ne sikíts k#rva, a szívedig tolom!”. De inkább nem mesélek vicceket, még visszahallom őket a tévében, csak nem a saját számból…
A szürke házfalak közt
Álmot sző most a csend
Valahol alszik már egy apró
Kisgyerek
Erre már itt nem is reagálnék. Persze, valahol a szövegírást is el kell kezdeni, de ezeket a kezdetleges képződményeket nem lett volna szabad kiadni. Szánalmasan gyenge, helyenként már-már giccses. A szövegíróra ráfért volna némi kultúra, mert ótvaros a dolog.
„Az elveszett jelentés”:
Jönnek szürke alakok,
Rájuk száradt a vér,
Éhes szájuk enni kér,
Hanyagok,
De nem elegánsak,
Ez a keménymag.
A maltertémát egyből kentem,
Végül menekülni kezdtem!
[Refrén:]
Éhes zombit hozzon az éj,
Nyáladzik, de te ne félj,
Bujdoss el,
Vasember,
Bujdoss el!
Álmodj flintát, kalapácsot,
Álmodj ásót, vérpatakot,
Bujdoss el,
Vasember,
Bujdoss el!
”Haláli hullák hajnala”,
Zombi lett a nagymama,
Rámozdulnak az agyadra,
Ha-ha-ha!
Sötétek ők, mint az éj,
Az IQ-juk elég csekély,
Elég nagy a fertőzésveszély,
Pedig ez nem is egy kétes hírű bordély!
[Refrén:]
Éhes zombit hozzon az éj,
Nyáladzik, de te ne félj,
Bujdoss el,
Vasember,
Bujdoss el!
Álmodj flintát, kalapácsot,
Álmodj ásót, vérpatakot,
Bujdoss el,
Vasember,
Bujdoss el!
Éhes zombit hozzon az éj,
Nyáladzik, de te ne félj,
Bujdoss el,
Vasember,
Bujdoss el!
Éhes zombit hozzon az éj,
Héjj, ez már nem az a kéj,
Bujdoss el,
Vasember,
Bujdoss el!
Oooo-Oooo
A penészes sarkok közt,
Közösségi hálót sző a pók.
Zombiéknál nincs agytröszt,
Csak fajankók!
