A következő dal szövegét „Magyarország legjobb szövegírója” jegyzi, vagyis Major Eszter. Amennyiben valóban Ő a legjobb, akkor most mérhetetlenül szomorúak lennénk, mert ez a néhány sor még viccnek is rossz. Azért a zenekarról is beszéljünk, mert ez is egy érdekes történet. A frontember amolyan Krisz Rudi klónként üzemel, a különbség csupán annyi, hogy itt egy rock banda van a háttérbe tolva. Egyébként ez a dal jó példa arra, hogy miért nem kellene férfi előadóknak női dalokat énekelni. Utána meg csodálkoznak, ha ler@tyizzák őket.
Egyszerű képlet,
De valahogy mégis túl nehéz,
Ilyen az élet:
Ahogy élsz, pont annyit érsz.
Bizony, pofonegyszerű a képlet, ahogy ez a dal is. Tingli-tangli, fullra járatott közhelyekkel. Legalább rímel, ami már pozitívumként hat. Az utolsó sorért a Lázár János gondolom külön dísztáviratban mondott köszönetet a költőnőnek. A fő probléma ezzel a kezdéssel, hogy itt közhelyre közhely rímel, és még a végkifejlet előtt elcsépelté válik a mondanivaló.
Sejted már réges-rég,
Amit mélybe nyomsz, az végül majd átjár,
Elrontod párszor még,
De nem hinnéd, hogy változni nem fáj.
A női logika rejtelmei: Ez pont olyan, mikor inkább fél órát szenvedve feltűrik a télikabát ujját, ahelyett, hogy levetnék azt... Na, és akkor itt most egy satufék, nem mintha az előző szakasszal nagyon beindultunk volna, de ezen a ponton a szerző lassítani kívánja az amúgy sem túl pörgős sztorit. Mondjuk egy pörgő rúgás nagyobb segítséget jelentett volna… Amennyiben a sejtés réges-régi, akkor annak vagy illett volna már a végére járni, vagy elfeledni. Örök dilemma, a Mikulás létezik-e, nagyjából ez a szint, ami itt megjelenik. Amit csak elfojtasz, az lehet, hogy egyszer felszínre tör, de ez nem 100%. Aztán a jól bevált közhely, az előző négy sorra is jutott négy darab, ide is dukál pár.
Mondd őszintén,
Mit is szeretnél,
S tedd őszintén!
Őszinteségmánia. A flört pedig a megcsalás kistestvére, mint az közismert. Őszintén szólva, ez az egyhelyben toporgás elég tré. Elfogyott az ihlet, ilyenkor lehet valami sablonos f*st betolni és szóismétlésekkel rímelgetni.
Élj úgy, hogy semmit meg ne bánj,
Hidd el, hogy minden rajtad áll,
Az légy, mit a szíved diktál!
Élj úgy, hogy semmit meg ne bánj,
Hidd el, hogy végül félni kár,
Lépj már, hisz minden rád vár!
Egy önsegítő tankönyvben ez elfér, meg gondolom a Pető intézetben is lehet ilyenekkel motiválni a beteg kis lurkókat, de ide ez nagyon kevés. Egymásba érő közhelyek vannak csupán, olyan, mintha valaki kihasította volna a közhelyraktár egy jókora szeletét. Kedves Eszter, megértem, hogy a magyar egészségügyben iszonyat sz@rul lehet keresni, és valamivel ki kell egészíteni a fizut, de ezt ne mások kárára tegyük. A költészethez nem csak a prozódiával kell tisztában lenni, mert az édeskevés. Némi mondanivaló nagyon ráfért volna erre a dalra. Élj így meg úgy, de akkor mégis hogyan? Igazi megoldást nem kínál a dolog. Szánalmas…
Egyszerű képlet,
De valahogy mégis túl nehéz,
Egy kicsit állj meg,
Ha úgy érzed, szíved túl merész.
”Lassíts, az embert úgyis utolérik
gáncsoló sorsok, könyöklő holnapok!
Ne kapkodj, ne vágj fel, lefutod végig!
Szép ez a verseny, szép és vontatott.” Ezek a sorok Závada „Újonc” Pétertől származnak, és kicsit sokkal jobban kifejezik azt, amit egyébként a költőnagymesterasszony akart mondani vala.
Sejted már réges-rég,
Amit másnak adsz, az végül majd átjár,
Elrontod párszor még,
De ettől szép, s mi fáj, végül elszáll.
Ez a négy sor a késelésről szól. A kés, mi átjár, és ha dobókés, akkor fain el is száll.
Mondd őszintén,
Mit is szeretnél,
S tedd őszintén!
Mondd az ő szintjén,/ Erdőben legyintvén, Az is egy őz, szintén! Már elsőre is tré volt ez a rész, de még ráadást is kapott.
Élj úgy, hogy semmit meg ne bánj,
Hidd el, hogy minden rajtad áll,
Az légy, mit a szíved diktál!
Élj úgy, hogy semmit meg ne bánj,
Hidd el, hogy végül félni kár,
Lépj már, hisz minden rád vár!
Élj úgy, hogy semmit meg ne bánj,
Hidd el, hogy minden rajtad áll,
Az légy, mit a szíved diktál!
Élj úgy, hogy semmit meg ne bánj,
Hidd el, hogy minden rajtad áll,
Az légy, mit a szíved diktál!
Élj úgy, hogy semmit meg ne bánj,
Hidd el, hogy végül félni kár,
Lépj már, hisz minden rád vár!
A költőnő egy interjújában azt mondta, hogy először a refrént írja meg (általában). Nos, jelen esetben csak azt írt. Keretes szerkezetűnek azért nem nevezném, mert a sok ismételgetés, nincs mit közrefogjon. A szöveg kohézióját egyrészt a repeat adja, másrészt pedig a sok közhely, ami a végére ugyan összeáll, és ad némi értelmet a mondanivalónak, de ez csak arra jó, hogy nem lesz belőle halandzsa. Fontos és hasznos dolgot nem tudott adni, újdonságot pedig pláne nem. Aki úgy gondolja, hogy jó szöveget/verset tud írni, az látogasson el egy slam poetry estre, és ha azután úgy érzi, tud olyan jó lenni, mint azok az arcok, akkor lehet próbálkozni. Ezt a hellyel-közzel rímelgetős valamit bármelyik unatkozó hetedik osztályos kiszenvedi magából, egy irodalom óra alatt. Kezdetben silány a végére már szánalmas, a semmi semmizik, és van, aki ezt dalban mondja el.
„Az elveszett jelentés”:
Egyszerűen széklet,
De kinyomnod túl nehéz,
Ilyen ez a székrekedés,
Ha kinyomod, pont annyit is érsz.
S€gged már réges-rég
Ánuszod, amit a mélybe nyomsz, és végül a busz átfér.
Nyomjad párszor még,
De nem hinnéd, hogy a záróizom mennyire fáj.
Sz@rj őszintén,
Miért is szenvednél!
Nyomd őszintén!
F*ss úgy, hogy elfogyott a WC papír,
Hidd el, a sz@r itt hegyekben áll,
A végbeled mit diktál.
F*ss úgy, hogy elfogyott a WC papír,
Hidd el, a falra kenni kár,
Tépj már, a WC lehúzó téged vár.
Egyszerűen széklet,
De kinyomnod túl nehéz,
Várd meg, amíg megszárad,
Ha úgy érzed, kapard le és kész.
S€gged már réges-rég
Ánuszod, ahova most egy zabszem se fér,
Nyomjad párszor még,
Nem hinnéd, de hamarosan ott ismét fú a szél.
Sz@rj őszintén,
Miért is szenvednél!
Nyomd őszintén!
F*ss úgy, hogy elfogyott a WC papír,
Hidd el, a sz@r itt hegyekben áll,
A végbeled mit diktál!
F*ss úgy, hogy elfogyott a WC papír,
Hidd el, a falra kenni kár,
Tépj már, a WC lehúzó téged vár.
F*ss úgy, hogy elfogyott a WC papír,
Hidd el, a sz@r itt hegyekben áll.
A végbeled mit diktál!
F*ss úgy, hogy elfogyott a WC papír,
Hidd el, a sz@r itt hegyekben áll,
A végbeled mit diktál!
F*ss úgy, hogy elfogyott a WC papír,
Hidd el, a falra kenni kár,
Tépj már, a WC lehúzó téged vár.
